Gaál Antal

Bemutatkozás:

Furcsa feladat, amikor az embernek néhány mondatban kell vallania önmagáról. Furcsa és nehéz, mert neves íróknak - akik igazán gazdag életutat vallhattak magukénak - gyakran tíznél több, vastag kötet sem volt elég ahhoz, hogy életük megélt eseményeit továbbadhassák. Mit mondjak el? Mi hagyhatok ki? Maradok a megszokott módszernél, és száraz, életrajzi adatokat közlök. Nem mintha ezek bármit is elmondanának arról, aki valójában vagyok, de ha valaki netán arra vetemednék, hogy mégis kíváncsi rám, úgyis megtalál.
Somogyi bicskás vagyok, 1948-ból. Ehhez a csodás, dimbes-dombos, erdőkkel tarkított vidékhez - amit az elmúlt századok nyomán néha még akkortájt is Somogy­országnak tituláltak - köt az eszmélésem. Itt kezdtem az általános iskolát (Toponáron, majd Kaposváron, bár ez a kettő egy idő óta már ugyanaz, összeépült), amit egy kisalföldi faluban, Szanyban fejeztem be. A középiskolát Pannonhalmán, a bencéseknél végeztem, és itt kezdtem verseket írni, amivel szinte minden tinédzser megpróbálkozik, aztán van, aki elhagyja, van, aki megmarad a tiszta, fehér papírlap végtelen szabadságot sugalló érzésénél. Még a gimnáziumi évek alatt, 1965-ben Balatonfüredre költöztünk, azóta itt élek. A műszaki főiskola elvégzése után, letudva a két év kötelező angyalbőr-szolgálatot, itt kezdtem dolgozni a vízműnél, és - másfél év hajógyári kitérő után - innen mentem korengedményes nyugdíjba 2007. február 1-én. Azóta élvezem a nyugdíjasok csöndes, nyugodt és kiegyensúlyozott életét (bár többen ezt másképp élik meg, legyen ez az ő bajuk).
Első publikációim - Lipták Gábor ajánlásával  - a Naplóban jelentek meg, aztán jöttek különböző antológiák, a Somogy nevű irodalmi folyóirat (vissza a forráshoz), a megyei lap, a Napló, majd az első kötetnyi vers Arasznyi végtelen címmel, Kellei György írótársam novelláival közösen a Balatonfüredi Jókai Kör kiadásában, 1988-ban. S a nagy pillanat, az első önálló kötet 1997-ben A virágok hatalmával, majd ezután mintegy periodikusan, 3 évente egy-egy verses könyvecske. 2000-ben Félig telt pohár, 2003-ban A falon túl, 2006-ban Megkezdett mozdulat. S amikor ezeket a sorokat írom (2009. február végén), már nyomdában van a 6. kötetem: Üzenet a harmadik emeletről.
Kalandozom más műfajokban is: amikor az em­berek még hallgattak rádiót, ezen belül rádió­játékot, 3 regényt is átdolgoztam rádióra. Sikerülhet­tek, mert az egyiket kétszer is megismétel­ték - s ez nem azért tör­tént, mert nem volt mit műsorra tűzni. Sokat olvasok, a könyvekről szívesen írok recenziót a megyei napi­lap, a Napló számára, s alkal­mi írásaim a városi újság­ban is helyet kapnak.
Zárásul nem azzal köszönök el, hogy szorgal­masan dolgozom tovább, mert verset írni számomra légiesen könnyű és időt nem igénylő feladat. Amit papírra vetek, előtte már magam­ban hordom, érlelődik bennem, s csak egy szikra kell, valami inspiráció, (no és papír, ceruza, de az mindig akad), s a vers - kevés utólagos korrigálás­sal - néhány perc alatt megszületik.
Gaál Antal Balatonfüred, Arad u. 20.
T: 30/2270803
           

Rövid válogatás Gaál Antal verseiből:

         VALAHOL VÉGLEG

Jó lenne vágy nélkül menni hozzád!
Becsöngetni, és adni egy szál virágot.
Kávét főznél és almás pitét
készítenél a szépen terített asztalra.
Itt vagyok hát – mondanám, de te
tudnád, hogy valahol végleg
elvesztettem önmagam. Képzeletben
már az örömtelen éjszakára készülnél,
és helyükre tolnád a székeket.

   AZZAL IS

azzal is megalázol
hogy megölelsz

mint egy darab
csokoládé a gyereknek
hogy nyugton maradjon végre

        HA ELOLVASOD

Milyen furcsa: megírtam neked
a levelet, de te még nem olvastad el.
Gyötrelmes levél. Leszámoltam benne
a múlttal, és elszakítottam magam tőled.
Ha elolvasod, nem köszönsz többé.
De reggelig még tizenöt órát hever
az íróasztalodon, fölbontatlanul.
Rohanhatnék, összetéphetném, elégethetném,
így visszafordulnék az időben, mintha
mi sem történt volna! Tizenöt óra előnyöm van,
és semmit sem tudok kezdeni vele.

TÉRÜLÖK-FORDULOK

bogár-autó ha messze fut
felém ballagnak a hegyek
kéményről kéményre lépkedek
mákszem-rigó hangja
fölér a templomtoronyba

jó itt fönn itt béke van
fűszálon csúszva halkan jár a szél
a kökénybokor a tegnapi
ruháját nem szégyelli
kései bogár jön kutyák komáznak
beköszönnek az éjszakának

s velem mi lesz? ülök a kövön
befogad a világ de ez nem elég
túl magas a felhő és túl forró a nap
holnapra nem marad

              LÁNC

Létezésed a hiányodba oldódik.
Ha itt vagy, csak a magányt űzöd.
Ha nem jössz, már nem is leszel?

            VODKA

megint vettem egy üveg vodkát
pedig már egy hete vagy kettő
és most megint
mert már a gondolat is segít
amikor benyomom az üzlet fém ajtaját
kevesebb önkielégítés több cigaretta
reggel egy órás mámor éhgyomorra
na jó másfél
csillagsugár nárciszeső és
tompuló sóvárgás valami után
aztán kezdődik minden előröl
mert a lift közben leért az alagsorba

  TÖRTÉNET

harangszóban fekszem
elröpít a szél
téged körültáncol
semmit sem ígér

összegabalyodik
porfüggönyben él
merre van most észak
hová mutat dél

téged Afrikába
ki tudja miért
engem északra egy
korsó hidegért
 

  HÁROM KÍVÁNSÁG

a por tépelődik a köveken
forog-pörög hogy menjen-e
mindenhová az emberek szemébe
akik nyafognak hogy eső kellene
s jó lenne rágyújtani de a trafik
törött ajtaja zárva - a hajdani
tulajdonos müller úr forog
a sírjában s örül hogy nem él
repedt pad támlájának dőlve
egy szakadt férfi egyre csak zenél
eszement módon - a sapkája mégis tele
hogy hagyja már abba talán
hogy fölkúszhasson a ház mögött egy
méla gondolat a csönd falán:
minek is ez az egész? a szél zörög
s lassan szitálni kezd az ég
igen három kívánság kéne még

    VÁSÁRNAP

tegnap(előtt) reggel
szemétvásárt tartottak a templomtéren
furcsa ötlet ráadásul vasárnap
mise előtt - mégis özönlött a nép
férfiak és nők fiatalok és vének
volt aki zászlót lengetett
mindenki nagyobb színesebb drágább
szemetet akart vásárolni

a kisfiam ámultan kérdezte
kézen fogva velem
mi ez a sok tömött bugyelláris?
de hát nem is ismeri még ezt a szót
nincs is kisfiam
álmodtam talán

   HAJLÉKTALANUL

a képtelenség méregfoga látszik
mindenki óvatos
néhányan röhögnek ők a bátrak
villamos is jön hatos

kifelé minden nyugodt és ép
ez a szabadság záloga?
egy nyárfa vajúdik reggel óta
ne menj oda

fölkelünk korán mert érdemes
az álmok a falon pihennek
gyújts gyertyát a csapda még ép
jó hogy üzen belőled a gyermek

jó hogy megéred a nap végét

   HOL LESZEL

ez a fal itt-ott
megrepedt és mohás is már
a hajdanvolt tükör-felület
a kövek közül könny szivárog
fagyökerek folyékony fohásza
nekidőlve borzongsz még vékony
kabátban bár nyáron kellemes
hűs lehelete
átlépni nem mered inkább
álmodozol a fűben diót
keresgélve s még átkiáltasz
percekig szerelmes párod
hangjára várva amíg körbeér
de hol leszel már akkor ha
kő-könnyére havaz a lusta tél

 KETTÉTÖRT FEBRUÁR

ez a harc bennem minden elfojt
ez a tűz bennem éget nem világít
nem világít vakon járom
olcsó vacsorám végkiárusításom

adnám ami rossz belőlem
de félek: akkor mi marad?
sántán meddig jutok estig
a sötétülő ég alatt?

nem tudom amit úgysem tudhatok
varázsát vesztené a kötekedő hajnal
jajgatok inkább harag nélkül
s egyedül maradok végül